Tegnap lement az összes maradék futam. Reggel Generoson kezdtünk megint, amiről megállapítottuk, hogy jóóóóó nagy, de nem volt para, amíg ki nem evezett Csabi, és nem láttuk, hogy hozzá képest milyen hatalmas a swell és óriási a sodrás! Bogyó zseniális megfogalmazása alapján az, hogy ilyen óriási a méretbeli különbség a hullám és Csabi között, az nem az óceánt minősíti! :))) Iszonyúan elkezdtünk röhögni, és akkor már jött egymás után, hogy nem a hullám nagy, hanem Csabi túl kicsi, és hogy a következőkben már nem is lábban fogják mérni a hullámméretet az előrejelzésekben, hanem Csabiban.
- "Nagyon oda kell figyelni mindenkinek, mert Csabi ma nagyon apró lesz"
- "Holnap inkább nézzetek más szórakozás után, semmi érdekes nem lesz az óceánban, Csabi hatalmas lesz"
Na mindegy, akkor nagyon vicces volt. :) Főleg úgy, hogy olyan őszinte mosoly volt az arcokon (az enyémen is), mint a sínre kötözött emberé. Bármit megtettem volna, csak hogy találjak egy indokot, hogy a következő heatben ne kelljen kieveznem. Remélem a fotók majd visszaadnak valamit. Csak a kievezés volt vagy 20 perc mindenkinek: folyamatos duckdive-ok a brutál sodrásban és fejedre szakadó monsztákban.
Na, hát nem jött indok, úgyhogy öltözés, kievezés. Ave, Caesar, morituri te salutant! Kegyetlenül fostam! :) Arra gondoltam, hogy a 30 perces heatben a törés szélén majd szotyizok, talán megpróbálok elkapni egy hullámot, de leginkább nem. Ehhez képest a kellemes 20 perc evezés után kiültem a lineupra, és kb az első bombára ráeveztem. Úgy jó 3 méteresre tippelném, és gyönyörű szép hullám volt. Függőleges drop, felállás, aztán a lippel együtt arccal előre nekikezdtem életem talán legnagyobb wipeout-jának: úgy cibált, mint egy rongybabát, aztán felszívott, még egy teljes kört tettem, aztán odakent megint, aztán víz alatt cibálás, kis leash keresgélés, felmászás, meg is voltam! :) Eléggé röhögtem utána, már amikor ismét úgy éreztem, hogy ezt túl fogom élni.
Mentem még néhányat, de annyira nagyok voltak, hogy a deszkám jórészt irányíthatatlan volt, most tapasztaltam meg, hogy erre már más deszka kéne. Azért jót mulattam, kanyarogtam néhányat ezeken a hegyeken, az adrenalin-szintem helyreállt. :) A végére már az önbizalmam is megjött, de amikor kezdtem ráérezni, véget ért a heat, és sajna 3. helyen végeztem. A beevezéstől fostam erősen, mert néhány srácnak a sziklafalon kellett kimásznia, úgy lesodorta az ár, de végül minden gond nélkül ment.
A versenyből így sajnos távoztam, de a jó hír, hogy hetedik lettem, ami a legoptimistább becsléseim szerinti cél volt. Nem volt elérhetetlen az előrébb jutás, de most ennyi sikerült és ezzel nagyon elégedett is vagyok, nagy megtiszteltetés a legjobb nyolc szörfös közé bekerülni, ráadásul úgy, hogy tényleg úgy érzem, megérdemelten. Meg azzal is nagyon elégedett vagyok, hogy az utolsó heat-et túléltem. :)
Este aztán vacsora óriás hústállal, long island - gin tonic, dumálás a teraszon a spanokkal, óriási hangulat, másnap reggel 8-kor telefonkonferencia Lengyelországgal. :) De azért nincs okom panaszra! :)
A verseny tehát lezárult, nagyon jó móka volt, remélem lesz még majd módom visszatérni. A további izgalmakat interference-hívással, mindennel, majd a HungaSurfön elolvasssa az, aki akarja.
Képek meg talán videó is lesz, azt majd egy külön posztba kirakom.
